Megtaláltam önmagam
Hosszú út vezetett idáig, már tizenhat év telt el, amióta elindultam 2008-ban. Keskeny ösvény, néha vékony jég és külső-belső akadályok jellemezték a keresésemet, de maga az időszak nagyon inspiráló volt.
Mivel széles érdeklődési köröm miatt nehezen találtam meg a valódi hivatásomat, kertészként kezdtem, majd a pénzügyi vonalon tettem egy hosszabb kitérőt, hogy a magam ura lehessek. Hamar rájöttem, hogy ez nem ösztönöz, nem ad sikerélményt, és csak elveszi az energiámat.
Végül egy magánéleti esemény kapcsán kénytelen voltam megismerkedni az alternatív gyógyászattal, ami életem legjobb döntése lett. Ami akkor nagyon fájt, mostanra értelmet nyert, mert elvezetett ebbe az irányba. Tudom, hogy soha nem jutottam volna el idáig, ha bizonyos dolgok nem történnek meg velem. Éltem volna a kis hétköznapi életemet, továbbra is megfelelve mások elvárásainak, de én magam nem lettem volna sehol.
2010-ben tettem természetgyógyász és kineziológus vizsgát az akkori ETI-ben (Egészségügyi Továbbképző Intézet). De a természetes gyógymód kifejezés sokkal közelebb áll hozzám, főleg mióta elerodálták, elkoptatták a kuruzslótörvénnyel a természetgyógyászatot, és ki is sajátítottak belőle sok mindent a felsőbb körök. Nem tudok már ezzel azonosulni, így kiléptem belőle, és megalkottam a saját módszeremet.
Mi a célom? A Belső Gyógyító.
Jelenleg a gyógyításban szeretném azt a rengeteg eszközt, amivel segíteni tudok, a legmagasabb szinten alkalmazni. A sok tapasztalás és az ezzel párhuzamos tanulás, önmunka képessé tett arra, hogy komplexen lássam a problémákat: gyorsan meglátom az összefüggéseket. A meditációk és a szellemi gyakorlatok által erős az intuícióm, ami szintén hatalmas segítség. Igazából mindenkiben ott van egy Belső Gyógyító, és én vele segítek összekapcsolódni.
Hogyan lettek a versek, meditációk?
Bontogatom a művészi oldalamat. Egyszer régen valaki azt mondta, érdemes lenne foglalkoznom az írással, és akár a kamera előtt is megállnám a helyem – akkor el sem tudtam képzelni, miről beszél.
Minden belső megélés és tapasztalat. Semmit nem vettem el a külvilágból, az alkotás tisztán önmagamból fakad. Csak a lelkemre figyelve születnek az írások, a meditációk és a versek. Magamnak írok mindent, de amit úgy ítélek meg, hogy érdemes a közlésre, és másnak is segíthet, azt megosztom.
Az energia és a különböző tudatállapotok foglalkoztatnak. A vendégek sok megéléssel ajándékoznak meg, és ha megjelenik bennem a történetük szimbolikusan, ha látom az esszenciáját, akkor azt összesűrítem egy versbe vagy írásba.
Jó néhány alkalommal pedig szimbolikákat hívtam le a kollektívból. Ez nagyon érdekes tapasztalás nekem: muszáj kiírni és átadni mindenkinek, mert ez egy ajándék, és nyomaszt, ha nem teszem meg. Ezt szeretem a legjobban, és úgy érzem, nagyon sok van még bennem. Ha az időm engedi, belevetem magam, mint egy nagy galaxisba, ahol minden csillagot fel kell fedezni.
Idővel a legjobbakat szeretném elérhetővé tenni e-book vagy PDF formátumban, esetleg magánkiadásban – az igény majd eldönti.
Nagyon szeretem még a természetet, van egy kertem, ahol próbálok autentikus környezetet kialakítani. Ezzel még sok munka van, de szeretném megmutatni a körülöttem lévő tér szépségét is, és ez is megjelent már néhány gondolatomban, írásomban.
Köszönöm, hogy vagy
Hálás vagyok minden Vendégemnek, sokat jelent nekem a jelenlét és a bizalom, amivel hozzám fordulnak. Mindenki üzenetet hoz nekem, energetizál és feltölt, mert látom, hogy van értelme annak, amit csinálok. Jó nézni a felszabadult arcokat, a mosolygást és a feszültség eltűnését. Ez az, ami örömmel tölt el engem is.
Amiben hiszek
Vallom, hogy az egészség alapjai a kiegyensúlyozott érzelemvilág, az egészséges táplálkozás és a mozgás. Test, Lélek és Szellem egysége. Az önismeret sohasem ér véget, mindig van valami új, de a legfontosabb, hogy a felismeréseket, a tanultakat a gyakorlatba is beépítsük, mert az igazi változás csak így valósulhat meg.
Háttér Művészet
Ha hinnék a véletlenekben, elmondanám, hogy ezek sorozata vezetett el oda, hogy belekóstolhattam a filmezés világába. Még kiemelt statiszta is lehettem, ahol egy mondatot elmondhattam a saját hangomon, és ez ott lesz már mindörökké abban a filmben (Bolond Istók, 2024). Továbbá a Hunyadiban lehettem az egyik apáca a tíz közül. Persze azt is lehet mondani, hol van ez a rendezéstől, a színpadtól vagy a tanult színészettől. Tisztában vagyok vele, hogy ez valószínűleg csak nekem jelent valamit: azt, hogy részt vehettem valamiben, ami túlmutat rajtam, ami sokkal nagyobb nálam, és a kis porszem életem mégis belekerült ebbe a világba. Alkothattam a magam szinte láthatatlan módján, sokszor csak mint egy valaki a tömegben, és jó párszor viszontláttam magam a filmvásznon is. Na nem szépséges királylányként, ebből már rég kiöregedtem, hanem különböző karakterekben: a parasztasszonytól kezdve az apácán keresztül a nemesebb úrnőig. Egy élmény volt, és a képeket majd a gyerekeim nézegethetik, hogy lám, a mami ezt is kipróbálta.
